Skip to content Skip to footer

Áronok csapata

A név kötelez! Engem Tamási Áron, Gábor Áron és Márton Áron után kereszteltek Áronnak, akik mind kiváló székely egyéniségek voltak a legnemesebb fajtából. Egy kimondottan futballal foglalkozó bejegyzésnek ehhez egyébként vajmi kevés köze van, de gondoltam, hogy jó ezt tisztázni mielőtt a lényegre térek.

Áron névnap alkalmából (április 2.) feltérképeztem, hogy a ’96-os Eb óta hány Áron (Aaron, Aron, Aarón) szerepelt a különböző – gyűjteményemben megtalálható – Eb-s, vb-s és egyéb matricás albumokban. Arra is törekedtem, hogy ezeket az Áronokat egy ütőképes, a valóságban is pályára küldhető csapattá formáljam, lehetőleg úgy, hogy különböző országok képviseltessék magukat és névre is a legismertebbeket vonultassam fel. A formáció: 3-4-3.

A kapuba egy ’98-as világbajnokságot megjárt kapus került. Aaron Lawrence, ugyan Warren Barrett cseréje volt az első két meccsen, de a már tétlen Japánok elleni találkozót végigvédte és azt elmondhatja, hogy vele a kapuban nyert a csapat. Ez máig Jamaica első és utolsó világbajnoki győzelme. 74-szeres válogatott és lőtt egy gólt is címeres mezben, India ellen büntetőből.

A védelemben három kőkemény középső védő szerepel, két legenda és egy többre hivatott botrányhős. Az utóbbi nem más, mint a mexikói Aarón Galindo, aki az utánpótlás válogatottak után a felnőttek között is bemutatkozhatott és 20-szor öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt a 2005-ös Konföderációs-kupán negyedik helyig menetelő mexikói csapatnak és minden bizonnyal a vb-n is szerepelt volna, de az említett KK-án fennakadt egy doppingteszten és eltiltásban részesült. Megfordult a Grashoppersben és az Eintracht Frankfurtban is, de nem futotta be azt a pályát, amit eredetileg jósoltak neki. Aaron Mokoena (107) két vb-n szerepelt, 2002-ben még csak kiegészítő ember volt, de a hazai rendezésű tornán ő viselte válogatottja csapatkapitányi karszalagját. Ajax nevelés, de karrierje csúcsán Blackburnben és Portsmouthban játszott. Aaron Hughes lett az első északír, aki elérte a 100 válogatottságot, pályafutása fénypontja volt, hogy a csapat kijutott a 2016-os Eb-re, túljutottak a csoportkörön, a nyolcaddöntőben Wales állította meg őket. 18 szezont húzott le a Premier League-ben (Newcastle, Aston Villa, Fulham). Ja igen, Gera Zoli csapattársaként Európa Liga döntős volt 2010-ben!

A középpályán a szélsőknek lenne védekező feladatuk is, de ezt Aaron Ramsey és Aron Gunnarsson szerintem meg tudná oldani, főleg utóbbi, hiszen az izlandi gyakran játszott baloldali védőt is. Ramsey nem egyértelműen szélső, de láttuk már itt is játszani, ebben a hadrendben most bizony ide szorult, mert van két autentikusabb belső középpályás Aron Winter és Aaron Mooy személyében. A walesi az Arsenalban töltötte karrierje érdemi részét, azóta csak jóformán tengődött és a mexikói Pumas óta nem volt csapata. 86-szoros válogatott, két Eb-n (’16, ’20) és egy vb-n (’22) képviselte a Sárkányokat. 2026. április 7-én jelentette be visszavonulását. A 108-szoros válogatott Gunnarsson az izlandi „aranycsapat” egyik legfontosabb alakja, csapatkapitány volt a számukra történelmi ’16-os Eb-n meg a ’18-as vb-n is. Azóta lecsengeni látszik az izlandi csoda… Aron Winter talán a legismertebb, de bizonyosan a legsikeresebb az Áronok között. 1988 és 2000 között minden tornán részt vett Hollandiával, ez négy Eb-t és három vb-t ölel fel. 1988-ban Gullittal, van Bastennel és Rijkaarddal karöltve Eb-címet szerzett, elődöntős volt ’92-ben és 2000-ben, de vb-ről is van elődöntős szereplése (végül az Oranje negyedik lett). A 84-szeres válogatott középpályás az Ajax-szal és az Interrel is megnyerte az UEFA-kupát. Aaron Mooy az összes percet a pályán töltötte Ausztrália hét meccsén, amelyet a ’18-as és ’22-es vb-n játszott a csapat. Oroszországban nem élték túl a csoportkört, Katarban pedig a későbbi győztes Argentína ellen veszítettek a nyolcaddöntőben 2-1-re. Kora alapján akár ott lehetne az idei eseményen is, de 57 válogatottsággal már 2023-ban visszavonult.

A támadósorban a német Aaron Hunt némiképp kakukktojás, mert nem válogatottas matricával szerepel a 11-ben. Ugyanakkor 1. igazi Werder Bremen legenda; 2. csak háromszoros német válogatott és nem szerepelt egyetlen nemzetközi tornán sem. 2014 márciusában a Német Olimpiai Társaság (Deutsche Olympische Gesellschaft) Fair Play-díjjal tüntette ki, mert a Werder Bremen-Nürnberg bajnokin arra kérte a játékvezetőt, hogy érvénytelenítse a javára tévesen ítélt büntetőt. Az ék pozícióban az amcsi (amúgy izlandi származású) Aron Jóhansson szerepel, de lássuk be, nem az ő neve ugrik be elsőre (másodikra sem), ha amerikai támadókról esik szó. Kerettag volt a ’14-es vb-n, az első meccsen Ghána ellen kapott közel 70 percet, összesen 19-szeres válogatott melyen 4 gólt szerzett. A jobb oldalon Aaron Lennon robotol, meggyőződésem, hogy sokkal többre volt hivatott, mint amit elért, de azért a 21 válogatottságára, 415 Premier League mérkőzésére meg arra, hogy két vb-n (’06, ’10) is képviselte Angliát, mindenképp büszke lehet.

A cserékre nem térek ki bővebben, de íme a névsor: Aaron Ramsdale (Anglia), Aaron Hickey (Skócia – végül nem került be a ’24-es keretbe), Aaron Long (USA), Brenden Aaronson (USA).

További Áronok a teljesség igénye nélkül: Aaron Wan-Bisakka (kongói-angol – ő gyanítom benne lesz a ’26-os világbajnoki albumban), Aarón Sánchez (andorrai), Aaron Creswell (angol), Max Aarons (angol), id. és ifj. Aarón Padilla (mexikóiak), Aarón Cruz (costa-ricai), Girsik Áron (erdélyi magyar), Csongvai Áron (magyar), Alaxai Áron (magyar)

Tudtad? Paul Scholes második keresztneve is Aaron, de mivel ezt szinte soha nem használta, az életrajzi könyvében sem tér ki rá, mi sem vettük számításba az „igazi” Áronok között, pedig vele sokkal erősebb lenne a középpálya!

Arcképcsarnok: