Folytatjuk Csizi pályafutásának bemutatását a második résszel, de ezúttal kimondottan a klubkarrierjére koncentrálunk és képeken mutatjuk, hogy milyen csapatokban is szerepelt. Töredelmesen bevalljuk azt is, hogy a magyarfutball.hu oldalon található saját szavaival elmesélt beszámolónál nem is találhattunk volna jobbat, így engedelmükkel nagy részben azt használtuk fel. Az első rész ide kattintva olvasható.
Ötéves koromban kerültem nagy barátságba a labdával, már akkor nagyon szerettem labdázni. Esténként gyakran anyukám vonszolt haza a játszótérről, mondván, hogy le kell feküdnöm, mert másnap suli van. Amint hazaértem a suliból következett a tanulás, utána azonnal mentem a focipályára. A marosvásárhelyi katonacsapatban kezdtem el futballozni. Egy nálam idősebb barátom ott focizott és megkértem, segítsen elintézni, hogy én is lemehessek az edzésekre. 12-13 éves lehettem, amikor Bölöni Laci bácsi – aki látott pár mérkőzésen – szólt, hogy menjek ki Nancyba próbajátékra. Akkor még nem fogtam fel, hogy ezzel a jövőmet is megalapozhatom. Franciaországban olyan volt, mintha a mennyországba jutottam volna. Sajnos nem vettem annyira komolyan, mint amennyire kellett volna…
Tizenöt évesen behívtak a román utánpótlás válogatottba. Kétszer is vállaltam a behívót, de a nevem sok „többséginek” szúrta a szemét, ötven-hatvan ember előtt kellett lebetűznöm a nevemet, ami akkor ott, annyi más nemzetiségű ember előtt szörnyen megalázó és kellemetlen volt.
Kecskeméti TE: Bajnoki – 17/0
A tévében láttam egy hirdetést, hogy a kecskeméti utánpótlás klub magyarul beszélő gyerekeket keres próbajátékra és jelentkeztem. Két napom volt arra, hogy döntsek. Belevágtam és megfeleltem. Az ifi évek, illetve egy rövid hetényegyházi kölcsönjáték után a 2003-2004-es szezonban debütáltam a profik között, csak a szezon tavaszi részében jutottam szóhoz, mert a szezon kezdete előtt egy héttel elszakadt a bokaszalagom.
FC Fehérvár: Bajnoki – 69/10; Kupa – 14/3; Szuperkupa – 2/0; EL-selejtező – 4/0
Gál László volt akkoriban a klub ügyvezető igazgatója, aki az előző évben még az NBI B-ben lévő Honvédnál tevékenykedett. Játszottunk egymás ellen, akkor figyelt fel rám. Amikor a Fehérvárhoz került, megkeresett, felvázolta a terveket, én pedig igent mondtam. A Fehérvárnak nagyon sokat köszönhetek, ugyanis ott lettem első osztályú labdarúgó és onnan hívtak be a válogatottba is. Jól ment a játék, így amikor felmerült a nevem a válogatottban (minden rokonom magyar, ezen nem múlhatott az állampolgárság megadása) valamivel gyorsabban sikerült intézkedni az átlagosnál. Örökre hálás maradok a csapatnak és a szakmai stábnak is. Elégedett vagyok az ott töltött időszakkal, megnyertük a kupát, harmadikok lettünk és elindulhattunk az UEFA kupa selejtezőiben.
SV Mattersburg: Bajnoki – 65/4; Kupa – 6/2; EL-selejtező – 4/1
Mattersburgban nagyon jó volt, főleg az első másfél évet tudnám kiemelni. Harmadikok lettünk a bajnokságban, amivel történelmet írtunk, ilyen eredménnyel még nem büszkélkedhetett a város csapata, hatodik hely volt, talán, előtte a legjobb eredményük. Végig ott voltunk a második helyen, azonban a végén elszúrtuk sajnos. Játszhattam ismét az UEFA kupában, ami szintén nagy élmény volt. Az ősz már rosszul sikerült, sok játékos elment és fiatalok kerültek a helyükre. Nem jöttek az eredmények, engem kiáltottak ki bűnbaknak. Nem is értettem, mert minden meccsen végig játszottam, ha pedig velem volt a probléma, akkor hogyan tudtam végigjátszani az összes mérkőzést? Miért nem kerültem a kispadra? A mai napig nem értem, miért küldtek el onnan, de szerintem ők sem.
U. S. Grosseto: Bajnoki – 5/0
Olaszországban nem éreztem jól magam. Gond volt a fizetéssel is, ráadásul hol játszottam, hol nem. Leginkább nem… Az első két meccsen pályára léptem, majd a következő hármon nem, mondván, szokjam a nyelvet, a közeget. Aztán megint kaptam lehetőséget, majd kirúgták az edzőt. Az új tréner pedig nem vett számításba, két meccset mégis kaptam tőle, aztán őt is kirúgták. Visszatért helyette a régi, akinél újra nem játszottam. Kész hullámvasút…
Slaven Belupo: Bajnoki – 15/2; Kupa – 1/0; EL-selejtező – 6/2
Az volt a célom, hogy újra nemzetközi kupában szerepeljek. Kis szerencsével tovább is juthattunk volna, de így is játszottam hat mérkőzést az Európa Ligában, és tizenöt találkozót a bajnokságban is. Négy gólt szereztem és három gólpasszt adtam. Nagyon kedvező szerződést kötöttünk a klubbal, amely szerint könnyen távozhattam. Ez a félév arra volt jó, hogy összeszedjem magam, önbizalomra tegyek szert, mert az olaszországi kitérő nem sikerült valami jól.
Ferencvárosi TC: Bajnoki – 52/1 +1/0 NB II-ben; Kupa – 5/2; Ligakupa – 4/0; EL-selejtező – 2/0
A tárgyalások már októberben megkezdődtek a Fradival. Vezetőváltás volt a klubnál, és bár már decemberben meg tudtunk volna egyezni, ez emiatt januárra maradt. Nagyon boldog voltam, amikor egymás kezébe csaptunk, mert bár volt más alternatíva is, én csak a Fradiba akartam jönni. Büszkeséggel gondolok vissza a Fradiban töltött időszakra. Voltam csapatkapitány(-helyettes), éreztem a szurkolók szeretetét, volt olyan idény, amikor az NB I legjobb csapatába is bekerültem az osztályzatok alapján, sőt én játszottam a legtöbbet a teljes idény során. Majd jöttek az európai kupameccsek és kaptam összesen kétszer tíz percet, azt is inkább ajándékba. Rendesen megviselt, hogy amiért egy éven át küzdöttem, annak a gyümölcsét már nem élvezhettem, nem kaptam lehetőséget a bizonyításra. Benne van, hogy egy játékos formaingadozás miatt kiszorul a csapatból, mert akadt rossz meccsem. Ugyanakkor láttam arra esélyt, hogy megharcolja a helyemért. Az újabb lehetőséget azonban már nem kaptam meg.
Gyirmót FC Győr: Bajnoki – 43/5; Kupa – 2/0; Ligakupa – 4/0
Módom volt a Kecskeméttel edzeni és közel álltunk a megállapodáshoz, de végül a Gyirmóthoz kerültem. A legfontosabb az volt, hogy játékban maradjak. A Ferencvárosban erre nem maradt lehetőségem, így a váltás mellett döntöttem. Megkerestem a gyirmóti vezetőket, hogy amennyiben lehetséges szeretnék a csapatukhoz szerződni. Tudom, hogy a döntésemmel kellemetlenséget okoztam és megértem a kecskeméti vezetők és a szurkolok csalódottságát. Nem rám vall, hogy akár szóbeli, akár írásbeli megegyezéstől visszalépjek, de családi problémám kényszerített erre a döntésre. Tény, a karrierem szempontjából visszalépés volt, tudtam, hogy innen nehéz lesz visszajutni az NB I-be. Jó döntést hoztam ugyanakkor, hogy a családomat választottam. Másfél évig nem volt gond, kiváló edzőkkel dolgozhattam, így például Csank Jánossal is, akinél NB I-es színvonalú tréningek voltak. Az, hogy a Gyirmótnak nem sikerült a feljutás, az más kérdés… Az edzőcsere csapás volt számomra, úgy gondolom, hogy szimpátia kérdése volt, hogy nem játszottam Sisa Tibornál…
Lombard FC Pápa: Bajnoki – 42/4; Kupa – 2/1; Ligakupa – 5/0
Télen hazai és osztrák megkereséseim voltak, de konkrétumig nem jutottunk. A Lombarddal hamar megállapodtam, és örülök, hogy Pápára kerültem. Attól függetlenül, hogy – anyagi gondok miatt – kiesett a csapat, szép másfél év volt. Hat hónapig nem kaptunk fizetést, elképzelhető, hogy milyen lehetett a hangulat, ezt próbáltuk Szűcs Lajos barátommal összetartani, amennyire lehetett, azt gondolom, hogy tisztességesen végigvittük azt a hat hónapot. Nehéz volt, de megmutatkozott a sportemberi magatartás, abból tízesre vizsgázott a társaság, egyébként három vagy négy ponton múlott a bennmaradásunk…
Floridsdorfer: Bajnoki – 15/1; Kupa – 1/0
Maróti Béla barátom, aki ugyanitt focizott anno, kérdezte, hogy érdekel-e a lehetőség, ugyanis akkoriban a csapatnál belső védőt kerestek. Amikor korábban Ausztriában játszottam, nagyon jól éreztem magam, ezért megragadtam a lehetőséget. A vezetőedző, Peter Pacult, személye miatt is döntöttem így, illetve nagyon jó csapatba kerültem.
Budafoki MTE: Bajnoki – 78/15; Kupa – 11/3
Megkeresett a Mester (Prukner László – RF megj.), hogy nem-e jönnék NB III-ba… Vettem egy mély levegőt és belevágtam. Találkoztam a tulajdonossal és az elnökkel, akik elmondták, hogy hosszú távra terveznek. Némi rágódás meg a pozitív jövőkép után rábólintottam és így kerültem Budafokra. Kiemelendő a Fradi ellen végződő kupamenetelésünk, az elődöntőig jutottunk és kiejtettünk többek között a Videotont is. Aztán jöttek a feljutások NB III-ból NB II-be, majd karrierem egyetlen igazán nagy sérülése, ami, akkor nem is sejtettem, de megadta a nagy lehetőséget, hogy elinduljon az edzői karrierem. Két lábbal állunk a Földön, dolgozunk és megyünk előre, az NB I-ben is megmutattuk, hogy van keresnivalónk.
Az tényként kezelhető, hogy Csizi profi karrierje a Budafok színeiben ért véget, de érdemes megemlíteni, hogy azóta megfordult a Kóny SE, az FTC öregfiúk, a Veszkény, a Koroncó valamint Podersdorf csapatában is. Az MLSZ adatbankja szerint 2024 augusztusa óta ismét a kónyi csapat játékosa és ha edzői teendői engedik, akkor őket erősíti.
Íme egy rövid videó karrierjének legfőbb állomáshelyeiről, ami a hivatalos búcsúztatása során meglepetésként vetítettek le Csizinek:
Zárásképpen pedig lássuk miként nyilatkozott Fodor János, Csizi egykori edzője, cikkünk főhőséről: „Mindig figyelemmel követtem sportpályafutását, hiszen ügyes, elszánt, dolgos, jó munkabírású, komoly labdarúgó volt. Emlékszem, amikor az ASA serdülőit edzettem, egy alkalommal sáros, esős idő volt, az edzésen csak ő jelent meg a Víkendtelepen, ahová a vasúti töltésen szaladt le Marosszentgyörgyről. Amikor megláttam, hazaküldtem, mire ő ezt válaszolta: János bácsi, hazamegyek, de előbb lefutom a köreimet és egy kis edzést tartok.”
