Jelen blogbejegyzést nem Jonathan Wilson „Kívülállók, a focikapusok története” című könyve ihlette de keresve sem találhattam volna jobb bevezetőt, mint az alábbi pár sor. Figyeljétek: „A legügyetlenebb srác a játszótéren, akit legutoljára választanak be, vagy rettenthetetlen hős, aki magát nem kímélve hárítja a lövéseket? Félnótás bolond vagy a csapat legintelligensebb tagja? Kétbalkezes szerencsétlen vagy a védelem utolsó mentsvára, aki kénytelen helyrehozni, amit a mezőnyjátékosok valahol elrontottak? A kapus egyedül néz szembe a kapura törő csatárokkal, miközben biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb mindenképpen gólt kap. Ez elkerülhetetlenül benne van a játékban… ilyenkor mindenki hátat fordít neki – hiszen indulnak a középkezdéshez. A futball és a világ változik, de a történetek mindig ugyanolyan viccesek vagy drámaiak, és a hősök is ugyanazok. Attól a fickótól, aki ott hátul áll, és a többiekétől eltérő mezbe öltözött, azt várjuk, hogy áldozza fel magát. ” Még csak annyit tennék hozzá, és itt rá is térünk a cikk érdemi részére, hogy szerezzen gólt is, ha úgy hozza a sors. A paraguayi José Luis Chilavertet például jogosan tartjuk a világ legjobb szabadrúgáslövői között számon, Rogério Cenire a legkiélezetebb helyzetekben is nyugodt szívvel lehetett rábízni egy büntetőt, mert higgadtabban, pontosabban és hatékonyabban váltotta gólra azokat, mint sok sok mezőnyben vitézkedő társa. A világbajnok brazil kapus tartja a világcsúcsot 129 góljával. A válogatottban csak 16 meccs jutott neki, gólt sajnos nem szerzett. Ismerjük Jorge Campost, aki nemcsak rikító és közel sem mindennapi kapusszerkójával és bravúrjaival kergette őrületbe az ellenfeleket de szerzett több, mint 40 gólt is, köztük nem egy igazán látványosat. Nem feledkezhetünk meg René Higuitaról sem, igaz az ő hazardírozásai (túl)sokszor torkolltak végzetes hibába… de nem egyszer sikeresen találta fel magát az ellenfél kapuja előtt is.
Lehetetlen pontos számadatot találni arról, hogy hány kapus szerzett már gólt: kis túlzással ahány meccs, annyi lehetőség és persze képtelenség a mindenkori profi ligák és alsóbb osztályok valamint válogatott és egyéb klubmeccsek bugyraiban kutakodni kapusgólok után. Némileg szűkíteni kell a kört és arra jutottam, hogy legfőképpen a nemzeti válogatottakban gólt szerző kapusokról ejtek pár szót, idézem fel góljaikat és RF stílusban teszem közzé. 21 olyan kapuvédőről tudunk pontos infókat aki hivatalos felnőtt válogatott találkozón az ellenfél kapujába talált – táblázat jelen cikk alján -; további 13 olyan kapust ismerünk akik utánpótlás korosztályokban zörgették meg kollégájuk kapujának a hálóját. Róluk a második részben olvashattok!
A paraguayi válogatott egykori vezéralakja fölöttébb modortalan stílusáról éppúgy ismert, mint megbízható kapusteljesítményéről. Tizenegyes- és szabadrúgás-specialista, karrierje alatt több, mint 60 gólt szerzett, 1999-ben futballtörténelmi tettet hajtott végre, amikor első és máig utolsó kapusként mesterhármast rúgott a Vélez Sarsfield színeiben a Ferro Carril Oeste elleni meccsen. A válogatottban – ez az igazán fontos – 8 gólt szerzett, amivel csúcstartó. Argentína volt a „kedvenc” válogatottja, a gauchók ellen három gólt is szerzett, egyet ráadásul a dél-amerikai kontinenstornán. Előtte már sokan lőttek büntetőt a kapusok közül, de ő volt az első, aki szabadrúgásból is betalált válogatott meccsen.
A válogatottban lőtt gólok tekintetében René Higuita következik. Mindhárom gólját büntetőből szerezte, ő volt az első, aki Copa Américán kapusként gólt rúgott. A Peru elleni meccset az ő gólja döntötte el, ilyen helyzettel sem gyakran találkozunk. Klubjaiban is gyakran íratkozott fel a góllövőlistára, rengeteg szabadrúgásgólt is szerezett. Legismertebb alakításai: a Roger Milla elleni fatális labdavesztése saját térfelének közepén, jó 35-40 méterre a saját kapujától valamint a felejthetetlen skorpiórúgás az angolok ellen ’95-ben a Wembley-ben. Minden szó kevés ezen pillanatok felidézésére, ajánlom figyelmetekbe a legnagyobb videómegosztó oldalt.
Két nagyon is hírhedt hős után, következzen két kevésbé ismert hálóőr: a zambiai Kennedy Mweene és a jugó Dragan Pantelić. Két-két gólt szereztek címeres mezben mindketten büntetőből. Előbbi a második afrikai a posztján, aki gólt szerezett az Afrikai Nemzetek Kupáján a nigériai Peter Rufai után. A válogatott meccs/gól mutatót tekintve Pantelić sokkal jobban áll, mint afrikai kollégája igaz sokkal kevesebb találkozó jutott neki a Jugoszláv válogatottban. Mindketten előszeretettel vállalják/vállalták a büntetők végrehajtását klubjaikban (is).
Ez megvan?
Az „igaziak”:
