A válogatottban „csak” egy gólt szerző kapusok között több igazán ismerősen csengő nevet találunk, mégis inkább indítsuk a sort egy úttörővel, akinek – a feljegyzések szerint – az első válogatottban jegyzett gólt köszönhetjük egyenesen 1959-ből: a csehszlovák Imrich Stacho, aki a felvidéki Nagyszombat (Spartak Trnava) csapatában is berámolt tíz gólt büntetőből. A venezuelai válogatott eygkor szövetségi kapitánya, Rafael Dudamel, szinte minden szempontból Chilavert és Higuita árnyékában mozgott, pedig ő is rettegett szabadrúgáslövő volt, ami több dél-amerikai klubjában is megmutatott. A válogatottban Argentína ellen (na tessék ő is…) szerzett szépségdíjas találatot, igaz így is a gauchók nyertek. Peter Schmeichel, a dán óriás, több klubban is (Hvidovre, Bröndby, Manchester United, Aston Villa) betalált az ellefelek hálójába, rendszerint utolsó perces felfutásokkal, legtöbbször fejjel. A dán nemzeti csapatban büntetőből volt eredményes Belgium ellen egy barátságos meccsen. Több társukkal ellentétben Luis Enrique „Neco” Martínez és Amer Shafi nem tartoznak a gyakorló góllövő kapusok közé, nem vállalnak büntetőket vagy szabadrúgáskat de a válogatottban, mondhatni véletlenül, sikerült nekik is a gólszerzés – kirúgásból. Máig a jordániai kapuslegendáé az utolsó felnőtt válogatott meccsen szerzett gól. Ismereteim szerint Kai McKenzie-Lyle (angliai születésű, de guyanai felmenői miatt a karibi országot választotta) az egyetlen kapus, aki góllal debütált a válogatottban.
Tisztázatlan adatokkal rendelkező kapusok is szép számmal vannak, és nem sértjük meg őket, ha nem éppen az ismert labdarúgók között tartjuk őket számon. Ergilio Hato – Holland Antillák/Curaçao (1944-1955) – 4/35 – például teljességgel a foci hőskorában tette le a névjegyét, mindvégig amatőr maradt és bár voltak megkeresései, ő csak egyszerűen szórakozásként tekintett a labdarúgásra. Ronny Aloema – Suriname (2008-2014) – 3/24 – a krónikák szerint nagyon biztos lábú büntetővégrehajtó volt. Óscar Mejía – Dominikai Köztársaság (1996-2004) – 3/11 – esete nagyon különleges, mert ő mindhárom válogatott gólját csatárként szerezte a Virgin-szigetek elleni 2003-as Arany-kupa selejtezőjében. Tehát nem kapusként előremerészkedve az utolsó percekben, vagy büntetőből vagy akár szabadrúgásból, hanem csatárként szerepelve.
Ehhez foghatót csak személyes kedvencem Jorge Campos vitt véghez: 130 válogatottságából két mérkőzésen csatárként szerepelt, további hét meccsen pedig a második félidőben vagy félidőre vedlett át támadóvá. Gót sajnos nem szerzett címeres mezben, nem úgy klubszinten. Karrierje során – minden sorozatot figyelembe véve: bajnokság, kupa, nemzetközi kupasorozatok – 46 gólt szerzett. Legsikeresebb szezonjában 22 gólig jutott, nem volt számára hely a kapuban így inkább csatárként próbált szerencsét. Mondhatjuk sikerrel. A világ egyik legszórakoztatóbb kapusa volt. Nem védett soha kétszer ugyanabban (a maga által tervezett) dresszben. Nem mellékesen a válogatottban is jutott neki 130 meccs, csúcspontként Konföderációs kupa győzelmet ünnepelve.
Kapusgólok utánpótlás korosztályban
Itt két nevet emelnék ki, a mexikói Óscar „El Conejo” Pérezt, aki olyan kapusegyéniségek mellett, mint Jorge Campos (130 válogatottság), Oswaldo Sánchez (99) és Guillermo Ochoa (152) így is összeszorgoskodott 57 felnőtt válogatottságot. Felnőtt klubkarrierje során fejelt (172 cm!) két gólt, persze Mexikónál maradva a Campos 46 (klub)góljára sosem volt veszélyes. Válogatottbeli gólját utolsó percekben szerezte Dél-Korea ellen (nem Jung Sung-Ryong volt a kapus), egy szöglet után eléje keveredett a labda, amit okosan helyezett a bal felső sarokba.
A másik név az alábbi listából, aki nemzetközileg is aránylag ismertté vált az nem más, mint Jung Sung-Ryong, 67-szeres Dél-koreai válogatott. Egy Elefántcsontpart elleni barátságos meccsen kirúgásból (85 m-ről) lepte meg a kollégáját.
Időrend a legfontosabb találatokról:
